Alkotmány, államforma
Japán alkotmányos monarchia, ahol a tényleges államfő a császár (japánul ??, tennó), akinek a hatalma igen korlátozott. Személyét az alkotmány „a nemzet és a nép egységének jelképe”ként határozza meg. A valódi hatalom a miniszterelnök és az Országgyűlés kezében van, míg a korlátlan uralmat a nép birtokolja Japán jelenlegi császára Akihito. A császári címer a 16 szirmú, sárga, stilizált krizantémvirág (kiku).

 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország törvényhozói testülete a japán országgyűlés, egy kétkamarás parlament. Ez az alsóházból, az úgynevezett „képviselőház”ból, és a felsőházból, az úgynevezett „tanácsosok házá”ból tevődik össze. A képviselőház 480 tagú és a nép választja a négyévenkénti választásokon, a tanácsosok háza 242 tagú, tagjait hat éves ciklusokra választják. Általános választójoga van minden huszadik életévét betöltött állampolgárnak.

Japánban a kormányfő a mindenkori miniszterelnök, szó szerinti fordításban „a kabinet miniszterelnöke”. Személyét a császár nevezi ki miután azt az országgyűlés tagjai kiválasztják. Ahhoz hogy megtarthassa címét, a képviselőház többségi támogatását kell élveznie. A miniszterelnök a kabinet vezetője, aki kinevezi az állam minisztereit, akiknek az országgyűlés tagjainak kell lenniük. Japán miniszterelnöke jelenleg Hatojama Jukio. A miniszterelnök, ill. a kormány címere az 5-7-5 levelű, stilizált császárfavirág (kirimon v. go-sicsi no kiri).

 Békeparagrafus
A japán alkotmány tartalmaz egy békéről szóló paragrafust:

„Egy igazságosságon és renden alapuló nemzetközi békére komolyan törekedvén a japán nép mindörökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és az erő használatáról és az azzal való fenyegetésről, mint eszközökről a nemzetközi viták intézésében. Annak érdekében, hogy e célt megvalósítsa, soha nem fog fenntartani földi, tengeri vagy légi erőket, sem más háborús potenciált. Az államnak nincs joga hadviselésre.”
(A japán alkotmány 9., világhírű békeparagrafusa – Simonyi Gyula fordítása angolból)

 Politikai pártok
Japánban többpártrendszer van. A legnagyobb parlamenti párt, a Demokrata Párt (DPJ), az Országgyűlés mindkét házában többséggel rendelkezik. A DPJ választói bal- és jobboldali érzelműek egyaránt, viszont a párt magát baloldalinak vallja. A fő ellenzéki erő a konzervatív Liberális Demokrata Párt (LDP). Az LDP megalapítása után több mint fél évszázadig kormányon tudott maradni (leszámítva egy tizenegy hónapos rövid megszakítást), de a 2007-es felsőházi és a 2009-es alsóházi választásokon elvesztette többségét az Országgyűlésben. További jelentős politikai erőt képvisel és a parlamentben is jelen van az Kómeitó Párt, a Japán Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, az Új Néppárt és az Ön Pártja.

 Külkapcsolatok
 
Aszó Taró korábbi japán miniszterelnök és Barack Obama amerikai elnök az Ovális Irodában. Aszó volt az első külföldi vezető, aki a Fehér Házba látogatott Obama hivatalba lépése után.Japán szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat ápol kulcsfontosságú szövetségesével, az Egyesült Államokkal. Az együttműködés alapja az 1960-ban megkötött amerikai–japán biztonsági szerződés. Az ország 1954 óta részt vesz az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában és csaknem két évtizeden keresztül nem állandó tagként az Biztonsági Tanácsban is helyet kapott. Tagja a G4-nek (állandó tagságot igényel a Biztonsági Tanácsban), a G8-nak és az APEC-nek is, így aktívan részt vesz a nemzetközi gazdasági és politikai életben. Japán a világ második legnagyobb fejlesztési segélyt nyújtó állama évi 8,86 milliárd amerikai dollárral (2004-es adat). Békefenntartó, nem harcoló csapatokat állomásoztatott Irakban is, de később kivonta azokat.

Számos területi igénye van: a Kuril-szigetek déli része Oroszországtól, a Liancourt-sziklák Dél-Koreától, a Szenszaku-szigetek és az Okinotorosima körüli különleges gazdasági szektor Kínától (valamint Tajvantól). A Kuril-szigetek miatt Japán valójában még ma is háborúban áll az oroszokkal, mivel békeszerződést a két ország a második világháború óta nem kötött.

Japán gyakran vitázik Észak-Koreával is az elrabolt japán állampolgárok és az atomfegyverek ügyében.

Magyarország már 1869-ben, még az Osztrák–Magyar Monarchia részeként vette fel a diplomáciai kapcsolatot Japánnal. A második világháború után 1959-ben létesült újra diplomáciai viszony a két ország között, 1960-ban Tokióban magyar és Budapesten japán követség létesült. A magyarországi rendszerváltozás után a magyar-japán kapcsolatok rohamos fejlődésnek indultak.

 Közigazgatási felosztás
 Bővebben: Japán régiói, Japán prefektúrái és Japán települései
Japán 47 prefektúrára osztható: egy metropoliszra (?, to), Tokió; egy kerületre (?, dó), Hokkaidó; két városi prefektúrára, (?, fu), Kiotó és Oszaka; valamint további 43 más prefektúrára (?, ken). Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörülnek, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió, további 23 kerületre oszlik, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok.

 Védelmi rendszer
Japán közeli gazdasági és hadügyi kapcsolatokat ápol kulcsfontosságú szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal, melyeknek hatására létrejött az amerikai–japán biztonsági szövetség, Japán külpolitikájának egyik mérföldköve. Az ország 1956-óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és a Biztonsági Tanács nem állandó tagja. Japán egyike a G8 államainak, melyeknek célja a Biztonsági Tanács állandó tagságának elérése. Mint a G8, az APEC és az ASEAN tagja, Japán aktívan részt vesz a világpolitikai eseményekben.

Japán hadseregét a japán alkotmány 9. paragrafusa szabályozza.